A colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) a vastagbél folyamatosan terjedő, a nyálkahártyafelszín kifekélyesedésével járó idült, gyulladásos megbetegedése. A Crohn-betegség (más néven enterocolitis regionalis) a gyomor/bél huzam bármely részének nem folytonos, szelvényes elrendeződésű, a bélfal mélyebb rétegeit is érintő gyulladása, amely leggyakrabban a vékonybél utolsó szakaszán és a vastagbél közelebbi területén jelentkezik.
A gyulladásos bélbetegségek diétájának célja
A diéta célja a gyulladásban levő belek kímélete, a folyadék-, elektrolitháztartás rendezése, a felszívódási zavarhoz (az érintett bélszakaszhoz) igazodó tápanyag-ellátottság elérése. Ehhez gyakran szükséges az étrend enterális (szájon át fogyasztható) tápszerekkel történő kiegészítése (ezeket a kezelőorvos írja fel szakorvosi vényre, a diétában való használatukat dietetikussal célszerű egyeztetni), valamint a célzottan összeállított étrend-kiegészítők szedése (folsav, D-vitamin, cink).
A gyulladásos bélbetegségek diétája
A diéta alkalmazkodik a beteg tápláltsági állapotához, az érintett bélszakaszhoz (felszívódási zavarok) és a betegség aktivizálódásához
A gyulladásos bélbetegségek esetén javasolt étrend aszerint alakul, hogy milyen a beteg tápláltsági állapota, ill. a betegség melyik szakaszában van éppen. Ennek megfelelően megkülönböztetjük a fellángolás (exacerbáció) és a nyugalmi állapot (remisszió) alatt javasolt és kerülendő élelmiszereket. Az étrend pontos összetételét minden esetben egyénileg javasolt meghatározni, mivel figyelembe kell venni az egyéb lehetséges kórképeket, állapotokat, valamint személyenként is eltérően alakulhat, hogy mire hogyan reagál az adott beteg, így kerülendő a felesleges szigorítás.
A javasolt étrendet az is jelentősen meghatározza, hogy a gyulladásos bélbetegek által szedett gyógyszerek befolyásolják az egyes tápanyagok felszívódását is. A szalicilsav-származékok gátolják a folsav felszívódását, a kortikoszteroidok pedig befolyással vannak a szénhidrát-anyagcserére, rontják a kalcium felszívódását. Emiatt az étrend jellemzője, hogy folsavban és kalciumban gazdag, ellenben egyszerű cukrokban szegény. Szükség esetén a hiányzó tápanyagokat étrend-kiegészítő formájában szükséges elfogyasztani.
A fellángolás esetén javasolt diéta
A fellángolás idején a diéta elsődleges célja a folyadék- és elektrolitháztartás rendezése (a gyakori hasmenés okozta folyadékvesztés ellensúlyozására). Súlyos esetben az enterális (szájon át történő) vagy parenterális (emésztőrendszert kikerülő mesterséges) táplálás javasolt. Ha beteg tápláltsági állapota drasztikusan romlik, akkor akár teljes parenterális táplálás is szükséges lehet. Ez a táplálási mód már szakorvosi ellátást igényel, így a speciálisan ez esetben javasolt tápszerek részletes ismertetésétől jelen cikk kereti között eltekintünk.
A fellángolás elmúltával az étrend felépítése a beteg állapotához igazodva fokozatosan történik. Ez a diéta lényegében a hasmenés esetén leírt progresszív diétával egyezik meg.
Kerülendő nyersanyagok a fellángolás esetén
A fellángolás idején a felépítő étrendben a bélmozgást fokozó nyersanyagok, élelmiszerek (cukoralkoholok, erős fűszerek, szénsavas, koffeines, alkoholos italok), a tej (az átmeneti laktózintolerancia miatt), a sok pörzsanyagot tartalmazó ételek (rántott, olajban/zsírban sült ételek), a friss kelt tészták, füstölt húsok, húskészítmények kerülendők.
A gyulladásban lévő bélfal áteresztőképessége fokozódik, így a nagyobb oxálsavfelvétel esetén megnő a vesekőképződés kockázata (ha a vizelet pH-ja savas). A jelentős oxálsav tartalommal rendelkező nyersanyagok mennyiségét emiatt csökkenteni szükséges (kakaó, csokoládé, kávé, rebarbara).
A remisszió esetén javasolt diéta
A diéta célja ekkor, hogy a beteg minél jobb tápláltsági állapotot érjen el, s a felszívódási zavar ellenére minél jobb legyen a tápanyagellátás energiából, fehérjéből, D-vitaminból, cinkből, folsavból). A javasolt étrend általános jellemzője ekkor, hogy energia- és fehérjebő, zsírszegény, egyszerű cukrokban szegény és pektinben gazdag, folyadékbő, folsavban, kalciumban, cinkben gazdag, oxalátban és koleszterinben szegény. A rostok mennyisége az egyéni érzékenysége szerint alakul, nem cél a rostszegénység, hogy fenntartsuk a megfelelő bélműködést, amelyhez az étrendi rostok is hozzájárulnak. Előfordulhat vashiány és B6-, B12-vitamin hiány, így ezek felvételére jobban oda kell figyelni. A hasmenés miatt fokozódik a cink, kálium és szelénveszteség is.
Javasolt nyersanyagok remisszió esetén
- A zsírok esetében fontos a kémiai felépítés is, a vékonybél érintettsége esetén a közepes lánchosszúságú zsírsavak (MCT zsírok) kerülnek előtérbe, mivel ezek közvetlenül felszívódnak a májvénába, így nem terhelik a károsodott bélszakaszt. Ilyen zsiradékot tartalmaz például a kókuszolaj/-zsír.
- A vékonybél érintettsége miatt az étrend laktózmentességére való törekvés is előtérbe kerül, így panasz esetén a laktózmentes tej és tejtermékek fogyasztása javasolt.
- Szükség lehet a fermentálható szénhidrátokban szegény étrend bevezetésére (FODMAP-szegény diéta). Ezeket az IBS diétánál részletesebben kifejtjük.
- Folsavban gazdag nyersanyagok (pl. spenót, kelbimbó, cékla, kelkáposzta, spárga, dió, mogyoró, mandula, teljes kiőrlésű lisztek, máj, élesztő).
- Kalciumban gazdag nyersanyagok (pl. tej és tejtermékek, ezeknek a laktózmentes változata, brokkoli, kelkáposzta, édeskömény, olajos magvak – az egyéni tolerancia szerint, a fellángolás esetén nem javasoltak jelentős rosttartalmuk miatt).
- Cinkben gazdag nyersanyagok (húsok, a máj, a tojás).
Kerülendő nyersanyagok remisszió esetén
- Oxalátban gazdag nyersanyagok.
- Koleszterinben gazdag nyersanyagok: zsírdús húsok, zsírdús felvágottak, szalonna, állati zsírok.
- Laktóztartalmú nyersanyagok: tej, tejföl, tejszín, sajt, túró, kefir, joghurt. Mivel ezeknek kapható laktózmentes változata, így ez a szigorítás könnyen áthidalható, ill. kapható laktáz (laktózbontó) enzimet tartalmazó rágótabletta, por vagy csepp is, amely laktóztartalmú étkezéssel egyidejűleg alkalmazva segíti a laktóz lebontását, és megelőzi a lehetséges panaszokat.
Az irritábilis bélszindróma (IBS) diétája
Az IBS olyan gyomor- és bélrendszeri betegség, amelynek tünetei (fájdalom, puffadás, hasi diskomfort) szervi elváltozások nélkül jelentkeznek. Az IBS-re jellemző, hogy a hasi panaszok az elmúlt 12 hónapban legalább 12 héten keresztül fennálltak, nem feltétlenül egymás után megjelenve és az alábbi három közül legalább kettő jelen volt: a székletürítés a panaszok javulását eredményezi, a panaszok megjelenésekor megváltozik a székelési gyakoriság, a panaszok megjelenésekor megváltozik a széklet minősége. A tünetek igen eltérők lehetnek, s egyéni különbségek is adódhatnak.
Az IBS több okra visszavezethető, így kizárólag az étrend megváltoztatásával nem szüntethetők meg a tünetek, de jelentősen csökkenthetők, így IBS esetén az étrend megváltoztatása és a mozgás feltétlen szükséges a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia mellett.
A diéta célja és lényege IBS esetén
Az IBS diétája során általános szabályok nem állíthatók fel, az étrend az egyéni tolerancia alapján kerül kialakításra. Törekedni kell arra, hogy a beteg étrendje minél jobban közelítse meg az egészséges ember vegyes, változatos étrendjét, ne lépjen fel energia- vagy tápanyaghiány és megszüntessük az esetlegesen már meglévő tápanyaghiányt.
Javasolt és kerülendő nyersanyagok IBS esetén
Minden olyan táplálékot kerülnie kell a betegnek, ami biztosan panaszt okozó. A feleslegesen szigorú diéta viszont semmiképpen sem célravezető, mint ahogy a túlzottan megengedő sem. A fogyasztható és kerülendő táplálékok megállapítása nem egyszerű, így meghatározásuk mindenféleképpen dietetikus segítségével történik, aki a beteg által vezetett táplálkozási napló és a táplálkozási anamnézis, valamint az orvosi eredmények ismeretében segít összeállítani az egyénileg javasolt étrendet. A továbbiakban az általánosabb érvényű és legfontosabb tanácsokat foglaltuk össze.
- Az étrend összeállításakor figyelembe kell venni, hogy a betegnek hasmenése vagy székrekedése van-e. A diéta az ezeknek megfelelően javasolt alapelveket kövesse!
- Az IBS terápiájában viszonylag újdonság az ún. FODMAP (Fermentable Oligo-, Di-, Monosaccharides and Polyols)-hipotézis, amely szerint a tünetekért azok a szénhidrátok felelősek, amelyek az emésztési és felszívódási zavarból kifolyólag a távolabbi vékonybélben, illetve a vastagbélben fermentálódnak (erjesztődnek). FODMAP szénhidrátok az oligoszacharidok közül a fruktánok (frukto-oligoszacharidok - FOS, inulin), galaktánok (galakto-oligoszacharidok, GOS) glukánok, rezisztens keményítő; a diszacharidok közül a laktóz, a monoszacharidok közül a fruktóz, a cukoralkoholok közül a xilitol, a mannitol, a maltitol és a szorbitol. A FODMAP-szegény étrend hatására a tünetek nem szüntethetők meg teljesen.
- A gyakori hasi diszkomfort érzést, fájdalmat okozó táplálékok azok, amelyek elősegítik a gázképződést, ezeknek a teljes mellőzése szükséges. Ilyenek például a hüvelyesek (bab, borsó, lencse, csicseriborsó, szója, földimogyoró, stb.), a hagymafélék (különösen a vöröshagyma, fokhagyma, lilahagyma), a zeller, retek, karalábé, tarlórépa, mazsola, banán, sárgabarack, szilva, ringló, aszaltszilva, káposztafélék (fehérkáposzta, vöröskáposzta, kelkáposzta, kínai kel, kelbimbó, karfiol, brokkoli, stb.), csírák (búza, retek, stb.). Ezek nagyrészt átfedésben vannak a FODMAP-szegény diétában nem javasolt élelmiszerekkel.
- IBS-ben leggyakrabban a tejcukor (laktóz) és a gyümölcscukor (fruktóz) okoz panaszt. Gyakori, hogy IBS mellett laktóz- és/vagy fruktózérzékenységet is diagnosztizálnak, de előfordulhat, hogy pozitív laktóz- és fruktózintolerancia teszt nélkül is fennállnak a tejcukor és a gyümölcscukor emésztés zavarára utaló tünetek. Mindkét esetben a tejcukor- és a fruktózszegény étrend alkalmazása a javasolt. Ez nem a teljes tilalmat jelenti, hanem egy törekvést a minél kisebb mértékű fogyasztásukra. Feleslegesen egyiket sem javasolt kiiktatni az étrendből.
- Sem a túlzott rostszegénység, sem a túlzásba vitt rostdús étrend nem szerencsés, meg kell találni azt a középutat, ami egyénileg még jól tolerálható és nem okoz panaszt.
- Gyakran felmerül a glutén is a kerülendő táplálékösszetevők között, de fontos jelezni, hogy az IBS esetén fellépő gluténintolerancia (-érzékenység) nem azonos a cöliákiával (Gluten sensitivity without overt celiac disease), és nem tisztázott egyértelműen a kapcsolata az IBS-sel. Így csak akkor javasolt a gluténmentes diéta, ha az orvosi kivizsgálás során egyértelműen igazolódik a gluténérzékenység.
- Kerülendő a kávé és az az üdítőitalok, valamint a cukoralkoholokkal édesített termékek (a cukormentes rágógumi is), a túl sós és a zsiradékban gazdag nyersanyagok, élelmiszerek fogyasztása.
A személyre szabott étrend felépítésében az egyéb társbetegségek, állapotok figyelembe vétele is fontos, emiatt az említett bélrendszeri problémák esetében mindenképpen javasolt az egyéni dietetikai konzultáció igénybe vétele.
