Nem megváltoztatható tényezők
Életkor
A 2-es típusú cukorbetegség gyakorisága az életkorral együtt nő. Erre utal a betegség korábban széles körben elterjedt elnevezése: öregkori cukorbetegség. Habár a betegek legnagyobb része 40 évesnél idősebb, egyre gyakoribb a fiatal felnőtt-, serdülő-, sőt gyermekkorú cukorbeteg is. Egy amerikai országos felmérés (2003–2006 National Health and Nutrition Examination Survey) adataira alapozott becslések szerint az USA-ban 2007-ben a 20-39 évesek 2,9 %-a, a 60 év felettiek 23,1%-a volt cukorbeteg. Az 1-es típusú cukorbetegség bármely életkorban kialakulhat, de gyerekkorban és fiatal felnőttkorban gyakoribb.
Cukorbetegség a családban
A 2-es típusú cukorbetegek vér szerinti rokonai között gyakran találunk más cukorbetegeket is és a cukorbetegek rokonai maguk is nagyobb valószínűséggel lesznek cukorbetegek, mint azok, akiknek családjában nem fordult elő a betegség (akár 40% eséllyel a szokásos 5-7% helyett). A 2-es típusú cukorbetegség családon belüli többszörös előfordulása részben genetikai tényezőkkel, részben a családtagok hasonló életmódjával magyarázható. 1-es típusú diabétesz esetén az átlagnépesség esélye a betegségre 0,4%, mely 1-es típusú diabéteszes anya esetén 2%-ra, 1-es típusú diabéteszes apa esetén 6%-ra nő.
Etnikum
A tudományos kutatások eredményei szerint az etnikai hovatartozás befolyásolja a 2-es típusú diabétesz kialakulásának valószínűségét. Az afroamerikai, latin és ázsiai származás magasabb kockázatot jelent. Hazánkban a roma származásúak diabétesz kockázata nagyobb.
Korábbi terhességi cukorbetegség
Terhességi (gesztációs) diabétesznek nevezünk minden olyan cukorbetegséget, ami az adott terhesség során kerül felismerésre. A terhesség során bekövetkező hormonális változások arra hajlamos nőkben terhességi cukorbetegség kialakulásához vezethetnek. Ez a speciális diabétesz forma az esetek jelentős részében a terhességet követően megszűnik. Évekkel később azonban a terhességi diabéteszben szenvedő nőkben gyakran alakul ki valódi cukorbetegség. Érdekes kutatási adat, hogy nemcsak a terhességi cukorbetegségben szenvedő asszonyok, de azok gyermekei is gyakrabban betegszenek meg életük során 2-es típusú cukorbetegségben. Ez tovább hangsúlyozza a megelőzés fontosságát a terhességi cukorbeteg asszonyok és családtagjaik körében. Policisztás ovárium szindróma esetén gyakoribb a terhességi cukorbetegség kialakulása.
Koraszülöttség, kis születési súly, nagyon nagy születési súly
A koraszülöttség és az alacsony születési súly a későbbi 2-es típusú cukorbetegség fokozott kockázatával jár. Ez az állapot rendszerint a méhen belüli tápláltság zavarát jelzi, ami befolyásolhatja a szénhidrát-anyagcserében résztvevő sejtek, receptorok kialakulását. Különösen a terhességi héthez képest kis súlyú újszülötteknél figyelhető meg a későbbiekben az inzulinérzékenység és az inzulin-elválasztás károsodása, ami a cukorbetegség kialakulásához vezethet. A születési súly és a későbbi cukorbetegség kockázata közötti összefüggés U alakú, azaz a nagyon nagy súlyú babák (4000-4500 g felett) is nagyobb eséllyel lesznek felnőttkorukban cukorbetegek.
Megváltoztatható tényezők
BMI
A túlsúly és az elhízás 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezethet. A 2-es típusú cukorbetegek általában túltápláltak. A tápláltsági állapot általánosan elfogadott mutatója a testtömeg index (BMI: body mass index), ami a testsúly kilogramm és a méterben kifejezett testmagasság négyzetének hányadosa. 18,5 alatti BMI soványságot, 18,5 és 25 közötti BMI normál testsúlyt, 25 és 30 közötti túlsúlyt, míg 30 kg/m2 feletti érték elhízást jelent. A magasabb BMI kategóriák magasabb diabétesz kockázatot jelentenek. A Bruneck study 2004-ben megjelent eredményei szerint a túlsúly háromszoros, az elhízás tízszeres kockázatfokozódást jelent.
Haskörfogat
A túlsúly és a 2-es típusú cukorbetegség kapcsolata közismert. Kevésbé ismert az a tény, hogy a hasi régióra lokalizálódó zsírfelesleg (ún. alma típusú elhízás) jóval nagyobb kockázatot jelent, mint a nőies, csípőtájra lokalizálódó zsír. Férfiaknál a 94 cm feletti, nőknél a 80 cm feletti haskörfogat nemcsak a cukorbetegség, de a szív- és érrendszeri betegségek magasabb kockázatával is jár. A nagyobb haskörfogathoz, a nagyobb mennyiségű hasi zsírszövethez gyakran társul magas vércukorszint, magas vérnyomás, emelkedett trigliceridszint és alacsony HDL („védő”) koleszterinszint. Ha a négy társuló eltérésből kettő legalább jelen van, akkor ún. metabolikus szindrómáról beszélünk, ami rendszerint egyéb, a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát növelő eltéréssel is jár.
Fotó: shutterstock.com
Fizikai aktivitás
A rendszeres testmozgás a legjobb módja az egészséges testsúly fenntartásának. A mozgásszegény életmód növeli az elhízás és a cukorbetegség kialakulásának valószínűségét. Már napi 30 perc fizikai aktivitás is jelentősen csökkenti a betegség kockázatát. A cukorbetegség megelőzésének lehetőségeivel foglalkozó egyik legjelentősebb kutatás, a Diabetes Prevention Program eredményei alapján, az egészséges táplálkozás és rendszeres testmozgás hatékonyabb a cukorbetegség megelőzésében, mint az e célra alkalmazott gyógyszer. A fizikai aktivitás hiánya a túlsúlytól függetlenül jelent kockázatot a cukorbetegség kialakulására.
Átlagos évi testsúlynövekedés
Az életkor előrehaladtával a testsúly általában növekszik. A testsúly növekedésével együtt a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata is nő. Egy több mint 100 000, középkorú nő körében végzett kutatás eredményei alapján azokban, akik 18 éves koruk után több mint 5 kg-ot híztak jelentősen nő a cukorbetegség kialakulásának kockázata. A 20 kg-ot elérő súlygyarapodás esetén tízszer gyakoribb a diabétesz előfordulása. Ezzel szemben azok között, akikben legalább 5 kg-os súlycsökkenés következett be, sokkal ritkábban fordult elő cukorbetegség.
Károsodott éhomi vércukorszint
A rutin laboratóriumi vizsgálatok során, több órás éhezést követően mért 6,0 - 7,0 mmol/l közötti vércukorértéket károsodott éhomi vércukornak (impaired fasting glucose, IFG) nevezzük. Ez a cukorbetegség kialakulásának fokozott kockázatát jelezheti. Az éhgyomri vércukor emelkedésének hátterében szervezetünk cukorraktáraiból történő fokozott cukorkiáramlás áll.
Csökkent glukóztolerancia
A 75 gramm szőlőcukrot tartalmazó oldat éhgyomorra történő megivását követő, ún. terheléses vércukor érték érzékeny mutatója a kóros cukor-anyagcserének. Amennyiben a terhelés után 2 órával mért vércukor 7,8-11,0 mmol/l közötti, a cukorbetegség kialakulásának kockázata jelentősen fokozott. Ezt csökkent glukóz toleranciának (impaired glucose tolerance, IGT) nevezzük. 11,1 mmol/l és azt meghaladó terheléses vércukor már kialakult cukorbetegséget jelez.
Emelkedett éhomi és terheléses vércukorszint együtt
Az éhomi és a meghatározott összetételű cukoroldat ivását követő, ún. terheléses vércukorértékek vizsgálata alkalmas a cukorbetegséget megelőző anyagcserezavarok felismerésére. A 6,1-7,0 mmol/l közötti éhomi és a 7,8-11,0 mmol/l közötti terheléses vércukorértékek a cukorbetegség előfutárai lehetnek. Azok, akiknek ilyen laboratóriumi eredményei vannak még nem cukorbetegek, de hónapokkal, évekkel később azzá válhatnak. Életmód-változtatással azonban ezekben az esetekben is megelőzhető a cukorbetegség kialakulása.
Metabolikus szindróma
A metabolikus szindróma olyan kockázati tényezők együttese, amely a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatával járnak. A szindróma egyik eleme a szénhidrát-anyagcsere károsodása. Amennyiben a többi tényező (magas vérnyomás, kóros vérzsírszintek) jelen van, a cukorbetegség kialakulásának kockázata is emelkedett.
Magas vérnyomás betegség
Régi klinikai megfigyelés, hogy a 2-es típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás gyakran együttesen fordul elő. Tudományos vizsgálatok során igazolódott, hogy a magas vérnyomásos betegekben a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának valószínűsége is nagyobb, különösen akkor, ha a metabolikus szindróma egyéb elemei is jelen vannak.
HDL-koleszterinszint
A szénhidrát anyagcsere zavara gyakran társul a zsíranyagcsere zavarával, magasabb összes és „rossz” LDL-koleszterin, valamint triglicerid, illetve alacsonyabb „védő” HDL-koleszterin szintekkel. Azoknál, akiknek HDL szintje kóros, a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának is nagyobb lehet a kockázata. Férfiaknál 1 mmol/l, nőknél 1,3 mmol/l feletti érték az elfogadható.
Trigliceridszint
Azoknál, akiknek trigliceridszintje kóros (1,7 mmol/l feletti), a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának is nagyobb lehet a kockázata. A magas trigliceridszint összefüggést mutathat az elhízás mértékével illetve a már meglevő szénhidrát anyagcserezavarral is.
A vércukorszintet emelő gyógyszerek
A leggyakrabban gyulladáscsökkentőként alkalmazott szteroidok megemelhetik a vércukorértékeket és tartós alkalmazás esetén cukorbetegséget okozhatnak. Elsősorban a tablettában és injekcióban alkalmazott készítmények esetén várható a vércukorértékek emelkedése. A szteroid kezelésben részesülő betegek vércukorértékeit ezért rendszeresen ellenőrizni kell. Más gyógyszerek, (egyes pszichiátriai gyógyszerek, kemoterápiás szerek, HIV fertőzés kezelésére használt gyógyszerek) is emelhetik a vércukorszintet, és arra hajlamos egyénekben cukorbetegséget is okozhatnak. Ezért fontos, hogy akinek ilyen gyógyszerre van szüksége, rendszeresen ellenőriztesse vércukorszintjét, és ügyeljen egyéb kockázati tényezőire.
Dohányzás
A cukorbetegséghez vezető életmódi tényezők vizsgálata során a kutatók azt találták, hogy a dohányosok hajlamosabbak a 2-es típusú cukorbetegségre, mint a nem dohányzók. A dohányfüst összetevői ronthatják az inzulinérzékenységet és az inzulin-elválasztást is. Emellett a dohányzáshoz társuló kedvezőtlen életmódi tényezők – mozgásszegénység, egészségtelen táplálkozás - állhatnak a jelenség hátterében. A dohányzásról való leszokás rövid távon nem csökkenti a rizikót, feltehetően az ilyenkor rendszerint bekövetkező testsúlygyarapodás miatt.
Táplálkozás
A cukorbetegség kockázatát növelő étrendi tényezők közé soroljuk a telített zsírsavakban gazdag húsok (vöröshúsok), a feldolgozott húskészítmények, a bő olajban sült ételek (rántott húsok/zöldségek, sült krumpli, lángos, fánk), a finomított lisztből készült kenyerek, péksütemények, cukrászati sütemények, édességek, a cukrozott üdítőitalok, a hidrogénezett, más néven keményített növényi olajokkal készült élelmiszerek (jelentős transz-zsírsavtartalmuk miatt), valamint az alkoholtartalmú italok rendszeres, nagy mennyiségű fogyasztását.
Ezekkel ellentétben a cukorbetegség kockázatát csökkentő étrendi tényezőnek számít a zöldségek, a gyümölcsök, a szárazhüvelyesek, a nem sózott (natúr) olajos magvak, a teljes kiőrlésű gabonák és a lisztjükből készült termékek, a zabpehely, zabkorpa, a hidegen sajtolt, extra szűz növényi olajok (lenmag-, dió-, illetve repceolaj), a halak (elsősorban a mélytengeri fajok), a csicsóka, cikória, valamint a kávé rendszeres fogyasztását. Érdekességként megemlíthető, hogy a mértékletes alkoholfogyasztás nem növeli, de akár csökkentheti is a kockázatot, bár az alkoholfogyasztásra történő felhívás könnyen félreértésekhez vezethet és a mennyiség, gyakoriság túlzásba vitelével járhat, ezért ezt csak óvatosan jegyezzük meg. Aki nem iszik alkoholt, ne kezdje el!
Stressz eredetű és pszichés kockázatok
A lelki tényezők és cukorbetegség összefüggéseit vizsgáló kutatások nagy része azt tárta fel, hogy a klinikai depresszió esetén csökken az inzulinérzékenység, így ugyanakkora hatáshoz több inzulin szükséges. Ha az állapot nem javul (ehhez szaksegítség is szükséges), az inzulinrezisztencia tartós fennállása esetén kialakul a csökkent glukóztolerancia (a cukorbetegséget megelőző állapot), majd a cukorbetegség. A helyzetet csak nehezíti a depresszió okozta negatív irányú életmódváltozás is (helytelen étrend, kevés mozgás, élvezeti szerek használata…).
Egyre több a bizonyíték arra is, hogy a jelentős érzelmi stressz, veszteség, gyászreakció, és az ellenségesség is hozzájárul a cukorbetegség kialakulásának kockázatához. A stressz önmagában még nem feltétlenül vezet cukorbetegséghez, de nem mindegy, miképpen tudunk vele megküzdeni, hiszen az életünk része, nélküle nem élnénk, ez visz minket előre. Akkor van baj, ha a stressz tartóssá válik, szorongással társul, s ezzel együtt a cukorbetegség kialakulásának kockázata is emelkedik. Ezért fontos, hogy jelentős szorongással járó élethelyzetekben megfelelő stresszoldó technikákat tudjunk alkalmazni és ne például túlzott evéssel, nassolással, alkoholfogyasztással vezessük le a feszültséget. Ezen helytelen technikák mellett az is hátráltató tényező a tartós stressz és szorongás esetén, hogy az ekkor bekövetkező hormonális, idegrendszeri, valamint immunrendszert érintő hatások is növelik a kockázatot. Megemelkedik a stresszhormonok szintje, amelyek az inzulin ellenében hatnak. A szimpatikus idegrendszer (a vegetatív idegrendszer egyik része) aktivitása is fokozódik, ami hosszú távon növeli az elhízás kockázatát. A szorongás okozta alvászavar a szervezet anyagcseréjének napszaki ritmusát is megboríthatja, ami szintén az elhízás és a metabolikus szindróma kialakulásának kedvez.
