Mik ezek?

Az antioxidánsok szerepe a szervezetben vagy a külső környezetben keletkező szabadgyökök elbontása, semlegesítése. A kívülről származó szabadgyökök például a molekuláris oxigénből redukcióval vagy gerjesztéssel, más molekulákból ultraibolya vagy radioaktív sugárzás, hő és különböző vegyi anyagok hatására keletkeznek. Bizonyos gyógyszerek, vegyszerek, altatószerek, ipari oldószerek és a dohányfüst szintén szabadgyökforrásnak tekinthetők. A környezetünkben levő szabadgyökök, amelyeket élelmiszerekkel elfogyasztunk, belélegzünk vagy a bőrön át jutnak a testünkbe, befolyásolják szervezetünk biokémiai folyamatait. A szervezet védekezési rendszerének tűrőképessége elég nagy, ezért sokáig képes megakadályozni, hogy a szabadgyökök káros folyamatokat indítsanak el. Az ellenőrzése alól kiszabaduló szabadgyökös reakciók azonban valamennyi molekulában károsodásokat idéznek elő, ezért különböző betegségek (szív- és érrendszeri, valamint daganatos elváltozások) kialakulását segítik elő.

Hogyan védenek?

A szabadgyökös reakciókkal szembeni antioxidáns védelmi mechanizmus enzimes és nem enzimes elemekből áll, amelyeknek egy része (vitaminok, flavonoidok) csak a növényekben szintetizálódik, s ezekhez az állati és az emberi szervezet csak a táplálékkal jut hozzá, míg másokat, elsősorban enzimeket, szőlőcukrot és húgysavat, az állatok és az ember szervezete is képes előállítani.

Az enzimes antioxidáns védelmi rendszer legismertebb tagja a kataláz, a glutation-peroxidáz és a szuperoxid-dizmutáz, amelyek a különböző szabadgyökök hatástalanítását végzik. De fontosak azok a molekulák is, amelyek a mérgező anyagokat eltávolítják, ilyenek például a glutation-S-transzferázok és a kinonreduktáz, valamint a biomolekulák szerkezetében bekövetkezett károsodásokat helyrehozó úgynevezett javító enzimek.

 Forrás: 123rf.com

Fontosabb antioxidánsok

Táplálkozás-élettani szempontból különösen fontosak a kis molekulájú antioxidánsok közé tartozó C-, az E- és az A-vitamin, valamint az utóbbi provitaminja, a béta-karotin. Ezeket a vitaminokat az élelmiszerekből vesszük magunkhoz.

A vitaminokon kívül antioxidáns hatásúak egyebek között a flavonoidok, a fenolsavak és származékaik, az izoflavonoidok, a fitinsav, néhány kéntartalmú aminosav, a redukált glutation, a szelén, bizonyos körülmények között a szőlőcukor, a húgysav, a bilirubin, az ubikinon (Q-10) és a liponsav. Közülük néhányat a növényi élelmiszerek nagy mennyiségben tartalmaznak, ezért a zöldség- és gyümölcsfélék rendszeres fogyasztása nagyban hozzájárul a szervezet prooxidáns/antioxidáns egyensúlyának fenntartásához.

A növényekben előforduló karotinoidok: alfa-, béta-karotin, likopin, fukoxantin, kantaxantin, alfa-karotin stb.

Kapcsolatuk az egyes betegségekkel

Számos epidemiológiai és intervenciós vizsgálatban tanulmányozták az antioxidáns vitaminok hatását a táplálkozással összefüggő betegségek, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségeknek, valamint a daganatok gyakoriságának, illetve a miattuk bekövetkező halálozásnak az alakulására. E megfigyelések lényege a következőkben foglalható össze:

• Az antioxidáns vitaminok közül a C-vitamin csupán a hiányállapot esetén aterogén (az érelmeszesedésre való hajlamot fokozó) hatású, bizonyos daganatfajták ellen azonban véd, s antioxidáns szerepe főleg a karotin (A-vitamin) és tokoferol (E-vitamin) regenerálásában van. A napi szükségleten felüli fogyasztása felesleges.
• Az E-vitamin a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében játszik elsődleges szerepet, ezen kívül kifejezett szívvédő hatással bír. A daganatok kivédésében nem meghatározó a jelentősége. Mellékhatása miatt nem indokolt, hogy az egészséges ember a napi szükségletnél (12 mg-nál) több alfa-tokoferolt fogyasszon.
• A karotinoidoknak a napi szükségletnek megfelelő (6 mg béta-karotin) felvétele nagyon hasznos mind a szív- és érrendszeri, mind a daganatos betegségek megelőzésében. Intervenciós célra szánt, nagyobb adagú alkalmazása a szakirodalmi adatok alapján azonban megfontolandó.
• Az antioxidáns vitaminok együttes adása hatásosabb, mint külön-külön való fogyasztásuk. Az élő szervezetben ugyanis az antioxidánsok, köztük a vitaminok, egységes, egymásra épülő rendszert alkotnak. Ez a rendszer legjobban a természetes (gyümölcs, zöldség, gyógynövények) formában való fogyasztáskor érvényesül. A nagy adagú antioxidáns könnyen prooxidáns hatásúvá válhat.

Nem tápanyag jellegű étrendi antioxidánsok forrásai

Forrás: Lugasi Andrea: Az antioxidáns hatású anyagok jelentősége. Új DIÉTA, 1, 16, 2001.

Flavonolok

Az antioxidáns hatású flavonoidok közé tartozó flavanol számos élelmiszerben, így a kakaóban, feketecsokoládéban, zöld és fekete teában, valamint a vörösborban is megtalálható, ezeket a szív- és érrendszeri betegségek csökkent kockázatával hozták összefüggésbe.

A több mint 5 csésze teát fogyasztók esetében kisebb összkoleszterinszintet és szisztolés vérnyomásértéket tapasztaltak, mint azoknál, akik ennél kevesebb teát ittak.

A flavanolban gazdag kakaó fogyasztása javítja a belhám funkciót az erekben a nitrogén-oxid szintézisének növelésével, nemcsak egészséges egyének esetében, hanem érelmeszesedésben szenvedőknél is.

Likopin

Számos tanulmányban egyre több bizonyíték olvasható, hogy a likopin, a provitamin-A aktivitást nem mutató karotinoid vegyület jelentős mértékű antioxidáns (szabadgyökfogó) tulajdonsággal bír. A likopin nagyobb mennyiségben növényi eredetű nyersanyagokban, elsősorban a paradicsomban, paradicsomkészítményekben (-sűrítmény, ketchup, -lé), görögdinnyében, pink grapefruitban, papajában és a sárgabarackban található meg. Ezen élelmi anyagok nagyobb mennyiségű fogyasztása növeli a vérplazma likopinkoncentrációját. A kutatások eredményei alapján a nagyobb likopinkoncentráció középkorú vagy idős nők esetében összefüggésbe hozható a szív- és érrendszeri betegségek kisebb kockázatával.

A paradicsomalapú termékek, különösen a paradicsomszósz fogyasztását a prosztatarák csökkent kockázatával hozták összefüggésbe.

Irodalom:

Lugasi A.: Az antioxidáns hatású anyagok jelentősége. Új DIÉTA, 2001;1:16.

Henrik G.: Prostate cancer epidemiology. Lancet, 2003;361:859-864.

Norman K. H., Harold S., Ian M. et al.: Cocoa, flavanols and cardiovascular risk. Br J Cardiol, 2004;11:379-386.

Howard D. S., Julie E. B., Edward P. N. et al.: Plasma lycopene, other carotenoids, and retinol and the risk of cardiovascular diseases in women. Am J Clin Nutr, 2004;79:47-53.