A tea eredete
A teát már az időszámításunk előtti VI. században ismerték Kínában. A buddhista szerzeteseknek köszönhetően a teaivás szokása Ázsiában, Indonéziában és Afrikában is elterjedt, majd a hollandok és később az angolok közvetítésével Európába is eljutott a XVI-XVII. században. Az emberiség legelterjedtebb italának felfedezése a legendák homályába vész. Az egyik lehetséges változat szerint Sen-nung (vagy Shen Nong) császár i. e. 2737-ben ivóvizét forraltatta, amikor egy hirtelen támadt fuvallat az égő ágak közül néhány levelet belesodort a forró vízbe. Elképzelhető lehet az is, hogy miután a kínaiak régen rájöttek arra, hogy a forralatlan víztől betegek lesznek, igyekeztek azt ízesebbé tenni, s így találtak rá a teacserje leveleire. A tea élénkítő erejére mutat rá egy másik eredetlegenda, amely szerint Bodhidharma, a zen buddhizmus megalapítója, kilenc évig elmélkedett lótuszülésben, a falnak fordulva. Amikor nem bírta már tovább, és az álmosságtól le-lecsukódnak szemei, levágta szemhéjait, belőlük nőttek az ébren tartó tea levelei.
Más források szerint a hegyekbe elvonult szerzetes egy alkalommal feldühödött saját gyengeségén, hogy nem képes éber maradni, s a szempilláin állt bosszút: kitépte őket. Így a földre hullott pillákból sarjadtak ki az első teacserjék. Bárhogyan is történt, a tea mára a világon az egyik leggyakrabban fogyasztott itallá nőtte ki magát, számtalan fajtája, ízesítési módja ismert (a nem italként való felhasználási lehetőségeiről nem is beszélve). Egészségi hatásairól jelentős mennyiségű adattal rendelkezünk, az alábbiakban ezekkel ismerkedhet meg részletesebben.
Forrás: 123rf.com
A leggyakoribb teafajták
Számtalan teafajtát ismerünk, ezek többségét szinte nap, mint nap láthatjuk az élelmiszerboltok polcain is, néhányat azonban elsősorban a teák árusítására specializálódott üzletekben, teázókban vásárolhatjuk, kóstolhatjuk meg. Ahhoz, hogy könnyebb legyen a választás, ismerkedjen meg a leggyakoribb teafajták eredetével, jellemzőivel.
A fekete teát a kínaiak vörös teának (hung-cha vagy hongcha) nevezik. Az angol nyelvben Keeman-ként ismerik, amely az Anhui tartománybeli Qimen körzet nevéből származik. A fekete teában számos polifenol található, elsősorban ezek felelősek a teafogyasztás jótékony hatásaiért. A fekete teákat általában a származási hely alapján nevezik el, így ismert például a Darjeeling, az Assam vagy a Ceylon. Részletesebben a fejezet végén található táblázatban olvashat ezekről.
A zöldtea a Camellia sinensis napon szárított levele, amit szárítás közben enyhén megsodornak, törnek, hogy ízanyagai jobban kioldódjanak, ha leforrázzák. Kínában a legnépszerűbb tea, százharmincnyolc fajtáját ismerik. A minősége a fajtán és a termőterület elhelyezkedésén kívül azon múlik, milyen zsenge a levele. A legjobb teát az ágvégi, ki nem feslett levélrügy és a második kifeslő levélke adja.
A Wulong vagy Oolong ("Fekete sárkány", ejtsd: vu lung vagy ulong) teát Kínában kékes-zöld teaként (jingcha) is ismerik. Ez egy félig fermentált (erjesztett), koffeintartalmú tea, eredetileg az ősi kínai uralkodók termesztették, és gazdag ízvilágának, valamint jelentős egészségjavító hatásának köszönhetően nagy megbecsülésnek örvendett.
A maté tea kémiai tulajdonságaiban hasonlít a zöld teához. Főleg Argentínában, Uruguayban, Paraguayban és Dél-Brazíliában fogyasztják. A maté a magyalfélék családjába (Aquifoliaceae) tartozó, a magyalra emlékeztető trópusi-szubtrópusi örökzöld növény (Ilex paraguariensis). A fa szárított leveleiből és szárdarabjaiból főzik a teát. A főzete zöldes színű, a klasszikus teanövényből készült teához hasonlóan koffein-, tannin- és mateintartalmú élénkítő ital, de kevésbé fanyar. Ezenkívül 146 féle illóolajféleséget, ásványi anyagokat, nyomelemeket, csersavat és számos vitamint és tizenegyféle polifenolt is kimutattak belőle. A maté név a quicha indiánok `mati` szavából ered, ami tököt vagy tökfejet is jelent. Arra utal, hogy az indiánok és példájuk nyomán a gyarmatosítók ivótökből fogyasztották ezt a teát. A tök (maté vagy culha) díszes, olykor ezüsttel berakott, sőt néha teljes egészében ezüstből van. A teát bombillával szívják ki a tökből, ami egy kb. 15 cm-es, többnyire ezüstből készült cső, egyik végén szűrővel, hogy a levelek ne jussanak a szájba. Hagyományosan társasági ital, körbeadják, mindenki ugyanabból a csészéből és szűrőszipkával issza.
A fehér tea minimálisan feldolgozott, csak szárított tea.
A sárga tea különlegesen erjesztett tea.
A puer tea kétszer fermentált tea.
A roiboos tea neve afrikaans nyelven „vörös bokrot” jelent, de vörös fokföldirekettyének (Aspalathus linearis) is nevezik, ami egy dél-afrikai cserje. Eltérő botanikai származása miatt valójában nem is nevezhetnénk teának. A cserje zsenge hajtásaiból készülő, mélyvörös színű főzetét a dél-afrikaiak évszázadok óta isszák kedvező élettani hatásai és kellemes aromája miatt (a fekete teáénál édesebb, így cukor, méz nélkül is élvezetes). A cserje leveleiből főzött ital koffeinmentes, ásványi anyagokban (kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz) gazdag, cserzőanyag-tartalma nem jelentős, ellentétben az antioxidáns hatású anyagaival.
